Egyre inkább elszomorít, feldühít. Hoffmann Rózsa ámokfutása, s ugyan Viktor odapirított neki egyszer de akkor is túlzottan felháborító tud lenni az amit csinál.
Első körben. Egy olyan párt tagjaként akarja értékrendjét ránk erőltetni amelyik önmagában életképtelen. Másodjára, egy olyan értékrendet próbál ránkerőltetni mely értékrendet az ország többsége magáénak vall, de nagyon elenyésző kisebbsége él is aszerint. Ez külön témát megérne de ne vitatkozzunk. Csak nézzük meg egy egyházközségben lakók hány százaléka vallja magát kereszténynek, s hány százaléka él hitéletet.
Én inkább most az oktatás és a felsőoktatásban tapasztalható válzotások ellen kívánok kikelni.
Önkormányzati általános iskolák egyháznak adása. Ha én nem kívánom a gyermekemet hitoktatásban részesíteni, s az önkormányzat átadja üzemeltetésre a település egyetlen iskoláját, akkor az új iskolában ne erőltessék rám, ne legyen kötelező hitoktatáson részt vennie a gyereknek. Ebből nem a hitoktatással van bajom, hanem elvi kérdés.
Felsőoktatás. Én már túl vagyok azon a koron, hogy nappali tagozatos, állami finanszírozású felsőoktatásban részt vegyek, de nem akarom a gyerekemet ilyen felsőoktatási rendszerbe beleengedni. Vallom, hogy az elmúlt 20 évben, túlzottan fel lett duzzasztva a felsőokatásban résztvevők száma, s azt csökkenteni kell. A diploma értéke elveszett. Most már ott tartunk, hogy diplomás ember nem talál munkát, viszont ha olyan munkakörbe akar elhelyezkedni ahova elég az érettségi, nem veszik fel mert túlképzett (esetünkben diplomás minimálbért kell neki adni). Tehát csórikám semmit nem ér a diplomájával.
Egyet értek, tehát azzal, hogy az államilag finanszírozott helyek számát csökkentsük. Sőt, még valamiféle szigorral is egyetértek, hogy a diákokat rávegyük tanuljanak, s végezzék el adott idő alatt az iskolát. De nagyon nem tudok egyet érteni azzal, hogy kötelezően itthon akarjuk tartani a diplomásokat. Ez a felvetés egyetlen esetben fogadható el. Mégpedig akkor, ha az a diplomás el tud helyezkedni olyan fizetésért amelyből fenn tudja tartani magát és a leendő családját. Gyermeket mer vállalni, ezzel is növelve az amúgy is fogyatkozó népességet. De úgy ahogy most megy nem fog menni.
Legjobb példa erre az orvosi képzés. Nem sok idő kell majd ahhoz, hogy külföldi kórházak simán kivásárolják a jó képességű orvosokat. Mennyibe is kerül egy orvos kitatníttatása? Pár millió, esetleg több? Megkapja az állam a pénzt, az orvosunk meg külföldön aláír 10 évre egy olyan kórházban melyben élvezet dolgozni, van előrelépési lehetőség.
Ebből tisztán látható, hogy a mostani módszerrel ugyan pénzt nyer az állam de a lényeget elveszti. A TUDÁST és a TENNI AKARÓ FIATALSÁGOT aki építeni tudja az országot. Mit ér az ha egy rákkutató magyar fiatal orvos áttörést ér el Németországban, vagy Norvégiában? A kitaníttatását megtérítették. Az állam közel nullszaldón van, de a dicsőség nem a mienk lesz, s az ezzel járó összes előny nem a mi kezünkben lesz.
Egy szó mint száz rossz oldalról közelítik a kérdést mint minden esetben, s az embereknek úgy kommunikálják amit megértenek. Kussolnak az itthoni helyzetről, arról amit igértek s nem tudják betartani, inkább kihangsúlyozzák azt, hogy mennyibe kerül s ez a közösségnek rossz. Az áltag ember aki egy év alatt hazavisz 7-800 ezer forintot meg el van hűlve, hogy egy diákra ennyit költünk az adójából és milyen hálátlan mert külföldre akar menni dolgozni.
S még csak a felszínt kapirgáljuk. Csak annyit, amennyit elsőre hall az ember a kormányzati médiából.
